Azért hoztam létre ezt a blogsorozatot, hogy másoknak is megmutassam milyen lehetőségek vannak a standard nyaralásokon túl. Szeretnél megismerni egy olyan utazási formát, ahol újdonságokat tanulhatsz, jófej emberekkel kapcsolódhatsz, kipróbálhatsz egy új hobbit vagy a jelenlegi szenvedélyednek hódolhatsz, ráadásul mindezt „ingyen”, és ott ahol szeretnéd? Akkor maradj velem és bemutatom hogyan tölthettünk el 2 csodálatos hetet az olasz Alpokban Workaway-en keresztül. 😉
A Workaway egy szuper lehetőség azoknak, akik szeretnék az utazásaikat mélyebb élményekkel gazdagítani. Az ötlet egyszerű: szállásért és ételért cserébe napi 4-5 órában segítesz a szállásadónak, legyen szó kertészkedésről, ház körüli munkáról, felújításról, nyelvoktatásról vagy egyéb projektekről.
Számunkra a Workaway az utazás, a tapasztalás és a tanulás tökéletes kombinációja. Nemcsak új helyeket fedezhetünk fel alacsony költséggel, hanem helyiekkel ismerkedhetünk, beleláthatunk a mindennapjaikba, és közben új készségeket is szerezhetünk. Életre szóló élményeket ad. 😊
További információkért látogasd meg a Workaway weboldalát.
2023 augusztusában, amikor a szokásos munkahelyi szabadságunkat töltöttük, úgy döntöttünk, hogy a kényelmes hotelszobát egy kis hegyoldali ház melléképületére, az egésznapos tengerparton fetrengést pedig kerti munkára cseréljük. Amit viszont cserébe kaptunk, az felbecsülhetetlen élmény volt számunkra.
De hogyan is kezdődött mindez? Varga Balázs podcastjében (Vegán morzsák) hallottam először arról, hogy bárki vállalhat önkéntes munkát, tulajdonképpen bárhol a világon és cserébe szállást és ételt kap. (Ez egész pontosan a Dr. Iller Barbarával felvett adás volt amelyet ide kattintva érhetsz el)
Ez az adás nem kimondottan erről az utazási formáról, vagy a Workaway-ről szólt, de elindította bennem a vágyat, hogy egyszer én is kipróbáljam. Ismerős ajánlása révén találtam meg a Workaway weboldalát, ahol létrehoztunk egy páros profilt és elkezdtünk hosztokat keresni Olaszországban. Azért választottuk Olaszországot, mert egyrészt nagyon szeretjük a kultúráját, másrészt a megismerkedésünk is az olasz nyelvhez kapcsolódik. ❤️
A Workaway oldala egyébként nagyon felhasználóbarát és könnyen kezelhető. Több féle szűrőt be lehet állítani és számtalan úticél közül lehet választani. Mi alapvetően kerti és ház körüli munkákat kerestünk, ahol a konyhában is be lehet segíteni. Emellett fontos szempont volt, hogy vegetáriánus vagy vegán családhoz menjünk. Számunkra ez a két hét nagyon sok élményt adott, teljesen feltöltött minket és egyáltalán nem éreztük azt, hogy lemondtunk volna a „nyaralásról” és a „pihenésről”, azzal hogy tulajdonképpen „dolgoztunk” kint. Azért használtam idézőjeleket, mert mindenki számára mást jelentenek ezek a szavak.
A szervezést érdemes időben elkezdeni, de bőven akadnak „last minute” helyek is, ezt mindenkinek a saját igényére bízom. Mi például már januárban elkezdtünk lehetőségek után nézelődni, és írtunk is 2 potenciális hosztnak, akiknek a profilja tetszett nekünk és úgy éreztük, könnyen megtalálnánk a közös hangot. Ez azt jelenti, hogy egy motivációs levelet kell írnod az oldal üzenetküldő rendszerén keresztül, ahol bemutatkozol a leendő szállásadódnak és leírod hogy mikor mennél, mit szeretnél csinálni, miért érzed úgy, hogy te vagy a megfelelő ember a feladatra, stb.
Maga a keresgélés úgy néz ki, hogy kiválasztod az országot/régiót/várost ahova menni szeretnél, beállíthatsz különböző szűrőket és az oldal kilistázza a lehetőségeket. Minden hosztnak ellenőrzött profilja van, de a biztonságról mesélek majd még bővebben.
Sajnos egyik kapcsolatfelvétel sem volt „sikeres”, az egyik megkeresésre nem kaptunk választ, a másik esetben pedig az időpont nem volt jó. Egyébként a profilokon elérhetőséget is látsz, azaz hogy mely hónapokban van szükségük önkéntesekre, de ez még nem garancia arra, hogy mehetsz is.
Időközben egyébként minket is megkeresett egy olasz nő, hogy nem szeretnénk-e segíteni neki, de nem ő volt az igazi számunkra. Igen, előfordulhat, hogy a vendéglátók írnak rád, mert ők is tudnak keresni a profilok között. Májusban újult erővel keresgélni kezdtünk és a következő üzenetre már pozitív visszajelzést kaptunk. Így sikerült lefixálni hogy augusztus 15-től 28-ig Stefano-nál és a párjánál, Eleonore-nál önkénteskedhetünk majd. Ezt követően telefonszámot cseréltünk, áttértünk WhatsApp-ra és ott folytattuk a kommunikációt, ahol egyébként végig kapcsolatban voltunk az utazást megelőző napokban. Természetesen számos módja lehet annak, hogy gördülékenyebb legyen a kommunikáció, sőt szoktam látni, hogy egyes hosztok videóhívást kezdeményeznek, hogy biztosra menjenek kit fogadnak be az otthonukba.
Végül augusztus 15-én megérkeztünk Rueglio-ba, ami egy kis falu Olaszországban, Torinotól északra a Chiusella völgyben (Valchiusella). Mi saját autóval érkeztünk, de lehetőség van ilyenkor tömegközlekedéssel menni, és a legtöbb esetben valahol fel is tudnak venni téged. Minket a kis falu főterén várt a vendéglátónk, mivel az ő háza a falun kívül található az erdőben. A faluból kiérve földút vezetett fel a hegyoldalon, ahol a vendéglátónk 3 hektáros telke van. Ennek kb. 2/3-a egyébként gesztenyeerdő, a többi a ház és a kert. A szállásunk a ház melléképületében volt, ami kifejezetten vendégszobának lett kialakítva és külön bejárata volt. A mosdó, konyha közös használatú, ahova bármikor bemehettünk.
Stefano egy nagyon színes egyéniség, sok mindent tanult, jelenleg farmerként él, és a kertjében termett zöldségeket adja el nyáron, illetve teszi el télire. Mivel hatalmas kertje van, segítségre van szüksége a rengeteg zöldség betakarításához, illetve szívesen veszi a támogatást a konyhában is.
Az ott-tartózkodásunk két részre osztható, mindkét esetben 4-en voltunk. Az első héten velünk volt egy másik önkéntes, Matilde, egy dán lány, aki az egyetem elvégzése után döntött úgy, hogy kicsit utazna Európában. A második héten, miután Matilde elment (egyébként ő a továbbutazása előtti napon keresett új hosztot!), hazajött Stefano párja, Eleonore a családi nyaralásból.
Egy átlagos „munkanap” úgy nézett ki számunkra, hogy reggelt egy nagy sétával, túrával kezdtük a természetben. Igen, megtartottuk a korán kelést 🙂 Elképesztő volt, hogy a házból kilépve körbevesz a természet, fent vagy a hegyen (750 m magasan) és bármikor nekiindulhatsz túrázni.
Ezt az általában 30-40 perces hegyi sétát követte a reggeli. Általában külön reggeliztünk és 8-kor már kezdődött is az aznapi munka. Azért kellett minél előbb elkezdeni a munkát, mert nyáron már 10-11 körül is nagyon meleg tud lenni. Reggel általában 2-3 órát töltöttünk a kertben és leszüreteltük a beérett padlizsánt, cukkinit, brokkolit, babot, és szilvát.
Ezt követte az ebédkészítés. Itt érdemes megemlíteni, hogy egyes hosztok kiemelik, hogy az ebédkészítés nem számít munkaidőnek, kivéve, ha kifejezetten főzni jöttél. Igazából mi nem nagyon mértük percre pontosan a „munkaidőt”, szóval előfordulhatnak napok, amikor kicsit több a munka, de cserébe vannak lazább napok is. Az ebédkészítés volt, hogy közösen történt, vagy mi készítettük, majd 1 óra körül ebédeltünk. Nagy könnyebbség volt számunkra, hogy egy vegetáriánus háztartást találtunk Stefanoék személyében, így gördülékenyebb volt az ételkészítés. A közös ebédek a fügefa árnyékában mindig szuperjó beszélgetésekkel végződtek. Majd következett az ebéd utáni szieszta. Az egyik dolog, ami nagyon megmaradt Olaszországból, hogy hiába van nagyon sok dolguk, a délutáni 1 óra pihenést mindenképp megtartják. Nekünk is jól esett ebéd után kicsit magunkra figyelni és pihenni.
A pihenő után általában délután is segítettünk. Mivel még ilyenkor is nagyon meleg volt kint, ezért általában bent dolgoztunk. A délutáni munka során a kertben szedett terményeket raktuk el télire. Megmutattam Stefano-nak hogyan kell fermentálni, de az ő saját módszerével is megismerkedtünk. Ő olajban szokta elrakni a cukkinit és a babot, illetve lekvárt is főztünk a szilvából, amit szintén a kertben szedtünk.
Sajnos a nagy meleg miatt általában nem tudtunk délután még egyet túrázni, pedig jó lett volna. Egyébként rekordmeleg volt a régióban, találkoztunk olyan helyi nővel, aki még nem látott 3-ast a hőmérőn, értsd nem volt 30+ fok még a környéken. Ebből kifolyólag többször is lementünk a „helyi strandra” és megmártóztunk a patakban. Az egyik nagy előnye szerintem az ilyen utazásoknak, hogy a helyi emberek a legjobb helyeket mutatják meg neked, ami nem biztos, hogy fent van a Google-ön vagy a Tripadvisor-on. Ennek ellenére látszik, hogy sajnos a globális felmelegedés egyre szélsőségesebb időjárást eredményez, és ez nagyon jól megfigyelhető egy ilyen területen. Például az idei paradicsomtermés a nagy meleg miatt igen gyér volt.
A napot mindig egy finom vacsorával zártuk, ismét a fügefa alatt. Itt általában közösen készültünk, mindenki bedobott egy ötletet, hogy mit enne szívesen. Imádtam a színes, terülj-terülj asztalkát a vacsoránál. Ami számunka kicsit nehézség volt, hogy általában viszonylag későn ért minket a vacsora, olyan este 7, de volt, hogy 8 körül ültünk le enni, de mi jobb szeretünk ennél korábban megvacsorázni. Vacsora közben mindig jókat beszélgettünk, elképesztő milyen sok, izgalmas története van egy egyszerű, vidéki, fiatal olasz farmernek.
Szerencsére nem minden napunk volt átlagos. A kerti munka és a sok befőzés mellett bőven jutott időnk kirándulásra, fürdésre és sok-sok tartalmas beszélgetésre. Számunkra a 3 legemlékeztesebb pillanat/program a helyi szauna kipróbálása, a napfelkeltés séta és a vendéglátónk, Stefano szülinapja volt.
Mivel tudta, hogy növényi alapon étkezünk, Stefano a figyelmünkbe ajánlotta a helyi éttermet, ami amellett, hogy teljesen vegán, még egy különleges szaunája is van. Ez a Koivu, ami egy finn szauna és egy növényi alapú ételeket kínáló étterem fúziója. Nekünk már maga a koncepció is nagyon megtetszett, ezért mindenképp szerettük volna kipróbálni. A dán társunk utolsó napját egy vacsorával ünnepeltük meg. Itt még a szauna nem kapott helyet, de egy nagyon finom és különleges vacsorát tölthettünk el az étteremben.
Akkoriban 22 € volt egy olyan 5 fogásos menü, ami tartalmazott 3 előételt (5 fajta közül lehetett választani), 1 főételt és 1 desszertet. Kóstoltunk cukkinibe tekert fügét, sült padlizsánt, humuszt, tzatzikit és sült paprikát mazsolával. A főételek közül megkóstoltuk a quiche-t, amit babbal, curryvel és paradicsommal tálaltak, illetve a mogyorós rizottót. Amilyen érdekesnek hangzik ez a párosítás, annyira finom is, nekem elhihetitek! A 3 féle desszert közül a cukkinis csoki tortát és a sárgadinnyés mandula mousse-t kóstoltuk meg.
De hogy ne maradjon ki a szauna élmény sem, a hely másnapra (vasárnap) egy olyan programot hirdetett, ami magában foglalt egy jógaórát, 2 óra szaunázást és egy finom ebédet. Hát persze, hogy beneveztünk rá. Imádunk szaunázni, ráadásul nagyon finom volt a vacsora is, nem hagyhattuk ki. Szerencsére Stefanotól kaptunk 1-1 jógamatracot, így készen is álltunk a progira. A szállásunktól reggel egy jó kis 6 km-es séta után érkeztünk meg a helyszínre. Ezzel a reggeli mozgás is le volt tudva, imádunk a természetben sétálni reggel. Az eseményen egyébként mindössze 6-an voltuk, így legalább tudtuk egy kicsit gyakorolni az olasz tudásunkat. Nagyon kedvesek és befogadóak voltak az emberek.
A jóga után 4-szer mentünk be a szaunába, kb. 10-10 percekre. Hogy miért volt ilyen különleges ez a szauna? Mert az egyik fele magába a hegybe volt építve! A fatüzelésű kályha, és a magas páratartalom igazán felforrósította a hangulatot. Érdekesség, hogy számunkra ez volt az első textilmentes szaunázás, de egész jól fel tudtunk oldódni. A szaunázás után egy 2 fogásos ebéd várt minket, ami valamennyire alapozott az előző napi menüre, de azért egy kicsit más volt. Az első fogás az előző napi előételek, uborka leves, egy szelet quiche és 2 féle különleges kence volt: egy padlizsános, indiai fűszerezésű és egy gyömbéres-répás-krumplis. Desszertnek mindenki örömére a cukkinis csokitortát kaptuk. Csodás nap volt!
A második különleges pillanat számomra a napfelkelte volt. Azt tudnod kell, hogy a nap viszonylag későn kelt fel, illetve mivel erdőben voltunk, közvilágítás nélkül, ezért reggelente még sötét volt. Az egyik reggel, a napot megelőzve, még sötétben indultunk neki az aznapi sétának. Nem volt felhő az égen, mégis olyan gyönyörű színekkel kelt fel a nap, amilyet még nem láttam. Ami még különlegesebbé tette, hogy a napkorong egyszer csak megjelent a horizonton és amíg nem „kelt fel” teljesen, addig csak egy korongot láttunk. A napfelkelte után egy másik útvonalon indultunk hazafelé, és lenyűgöző volt látni, ahogy az első napsugarak bevilágítanak az erdőbe.
A harmadik legemlékezetesebb pillanat számomra Stefano szülinapja volt. A cukrász-tortakészítő énemet bevetve felajánlottam, hogy készítek neki egy finom tortát. Délelőtt az egyik kedvenc fürdős helyükre mentünk el. Továbbra is nagyon meleg volt, jól esett lehűlni a hideg vízben. Végül egy sacher ihletésű torta készült, amit a különleges pizza vacsora után szolgáltam fel. Csatlakozott hozzánk Stefano öccse is, aki a közeli nagyobb városban él és dolgozik masszőr-manuálterapeutaként. Számunkra nagyon jó érzés volt, hogy ennyire befogadtak minket a családba, több alkalom is volt, amikor barátok, családtagok jöttek át, és mindenki nagyon kedves volt velünk.
A legemlékezetesebb események mellett mindenképp meg szeretnék említeni egy-két dolgot, amit különösen élveztem ebben a két hétben és ami miatt szerintem sokkal jobban megéri így utazni. Szinte minden nap nagyon finomakat ettünk és nagyon jókat beszélgettünk, de akadtak köztük igazán különleges fogások is.
Az egyik vacsorára Stefanoék egy igazi olasz specialitással leptek meg minket. És itt nem a pizzára vagy a lasagne-re kell gondolni. Farinata készült, azaz olasz csicserilepény. Ez egy végtelenül egyszerű, de annál nagyszerűbb étel, amit kedvére variálhat az ember. Most sok zöldséggel készült. A recept egyébként a következő:
A lisztet keverd össze a vízzel és a fűszerekkel, majd hagyd állni 3-4 órát. Ezután öntsd ki egy tepsire, díszítsd különféle zöldségekkel és sütőben kb. 30 perc alatt megsül. Az állaga olyan, mint egy omletté. Nekünk annyira bevált, hogy azóta is szívesen készítjük itthon. És tipp, ha gyorsabban szeretnéd elkészíteni, kevesebb víz is elég és akkor nem kell órákon át állni hagyni.
Összességében nagyon sokat adott nekünk ez a 2 hét. Sokat tanultunk az önellátásról és megtapasztuk, milyen előnyei vannak, ha nagyobb hangsúlyt helyezünk a saját terményeink felhasználására. A nagyobb kert rendben tartása és a különböző a növények termesztése, védelme a kártevők ellen természetes módon mind-mind érdekes tapasztalás volt számunkra. Emellett helyi specialitásokat is kóstolhattunk, elkészíthettünk. A farinata mellett megtanultunk házi tésztát is készíteni, és a hazautazást követően be is szereztünk otthon egy tésztakészítőt, amit azóta is rendszeresen használunk.
A tanulságok mellett persze akadtak nehézségek is. Nem célom tökéletesnek és álomszerűnek bemutatni ezt a 2 hetet. Talán a legnagyobb nehézség számunkra a higiénia volt. A két kutya és a macskák ki-be járkáltak, és a fiókokban a lezáratlan ételek közül sok molyos volt. Számunkra a por, a kosz és egyéb higiéniai helyzet elsőre nehézség volt, mert messze elmaradt attól, amihez otthon hozzászoktunk. De ezt a problémát könnyen orvosoltuk, kicsit több energiát tettünk a rendrakásba és a takarításba, így élhetőbbé téve a környezetet.
Másik fontos tanulság számunkra az emberek nyitottsága, kedvessége és nyugalma volt. Az én-idő fontossága és az önmagunkra figyelés egyre jobban visszaszorul a sűrű, rohanó hétköznapokban, de itt a sok teendő ellenére is megvolt a fix pihi a napban. Emellett nagyon tetszett a természet közelsége és hogy összhangban voltunk a természettel, például a reggeli rutin kialakítása során, vagy napközbeni teendők időzítésére gondolva.
Ez a 2 hét sok változást elindított bennünk, a természet közelsége eddig is fontos volt számunkra, de a jövőben még nagyobb hangsúlyt fog kapni. De önmagáról a nyaralásról, az utazásról is megváltozott a szemléletünk, hatalmas tanulság és felismerés, hogy mennyit lehet tanulni az emberektől, és hogy mennyi mindent tud adni amikor másokkal együtt laksz, és az életvitelükből tanulsz.
A jövőben biztos sokat fogunk még Workaway-jel utazni, akár hosszabb időszakra is, hogy mégtöbb tapasztalatot gyűjtsünk és tanuljunk másoktól. Téged is bátorítalak, hogy nézd meg a Workaway oldalát és válaszd ki a következő úticélod, és élj át hasonló élményeket.
Ha tetszett az írásom és szívesen olvasnál hasonló élménybeszámolókat, megköszönöm, ha értékeled ezt a bejegyzést. Emellett nyugodtan oszd meg velem a gondolataidat, vagy bátran tegyél fel kérdéseket – szívesen válaszolok!
Ígértem, hogy írok néhány gondolatot a biztonságról és a hosztok megbízhatóságáról. A Workaway általában biztonságos platform, de mint minden hasonló közösségi rendszer esetében, itt is fontos, hogy körültekintően járj el. Íme néhány alapvető biztonsági intézkedés, amelyeket a Workaway tesz, hogy biztosítsa a biztonságos utazást:
Az alábbi szempontokra érdemes odafigyelni, amikor jelentkezel valakihez vagy egyeztetsz a házigazdával.
Ne feledd, legrosszabb esetben bármikor tovább állhatsz. Legyen tartalék pénzed és egy alternatív terved arra az esetre, ha a helyzet nem a várakozásoknak megfelelően alakulna.
Néhány „red flag” lehet, ha…
Ha figyelembe veszed ezeket a szempontokat, a Workaway egy fantasztikus módja lehet a biztonságos és gazdagító utazási élményeknek!
Ha szeretnél te is hasonló programokban részt venni, akkor regisztrálj a Workaway weboldalán. Ha az alábbi linket használod a regisztrációd során, akkor 1 hónap extra tagságot kapsz ajándékba. Illetve ezzel egy időben a mi tagságunk is 1 hónappal meghosszabbodik.
8 hónap, 8 ország, 240 ezer forint havonta – kevesebbe került utazni, mint otthon maradni. Workaway-jel ingyen szállást és ételt kaptunk, miközben helyi családokkal éltünk és dolgoztunk. Mutatjuk a teljes költségvetést, minden spórolási tippel együtt!
Három hét Svájcban, a hegyek között – friss kertből szedett alapanyagok, illatos fűszerek és színes, őszi hangulatú növényi ételek minden nap. A céklás ragutól a vegán fondue-ig, minden falatban ott volt a házi ízek melege és a természet közelsége. Fedezd fel, milyen finomságok születtek a svájci hetek alatt! 🌿
