Ebben a bejegyzésben az idei utolsó workaway állomásunkról, Svájcról mesélünk, ahol ismét megtaláltuk azt az összhangot, amit minden családban keresünk. Hellikon hangulatos kis falujában egy vegán családhoz kerültünk, ahol a hasonló értékek, a hegyi levegő és a természet közelsége felejthetetlenné tette a szeptemberi napokat. Kerti munkák, almaszósz készítés, 30 km-es születésnapi túra és egy bónusz zürichi hétvége – így zártuk le az idei nyolc hónapos utazásunkat.
Ha kíváncsi vagy, hogyan búcsúztattuk az önkénteskedős hónapjainkat egy 1650 méteres hegyi csúcson a felhők között, tarts velünk! 🏔️✨
Svédország után Svájc következett – az idei utolsó workaway helyszínünk. Közel három hetet töltöttünk Hellikonban, nagyjából 40 percre Bázeltől. A német határ és a Rajna is a közelben volt, a táj pedig maga volt a csoda: zöld dombok, erdők, völgyek, legelők és csendes hegyi ösvények vettek körül.
Az időjárás az első két hétben kifejezetten jó volt – nyárias, de nem túl meleg, tökéletes volt a kinti munkához és a hétvégi kirándulásokhoz.
Az utolsó héten azonban megérkezett az ősz: hűvös szél, eső és az első aranyló levelek jelezték, hogy valóban elérkeztünk az év utolsó kalandjához.
A házigazda kiválasztásánál most is vegetáriánus vagy vegán családokat kerestünk. Így találtunk rá erre a svájci vegán családra, akiknek végül főként a kertben és részben a konyhában segítettünk.
Érdekesség, hogy először nem is válaszoltak az üzenetünkre, ezért később küldtünk egy rövid emlékeztetőt. Ekkor írt vissza a feleség, hogy nem is tudta, hogy a profiljuk még aktív, viszont tetszett neki a mi bemutatkozásunk és életszemléletünk, így úgy döntöttek, hogy örömmel fogadnak minket pár hétre – és épp jól is jött nekik egy kis segítség a kertben.
A ház emeletén kaptunk egy saját szobát – korábban ez egy tároló és játékszoba volt, de szépen rendbe hozták, mire megérkeztünk. A családnak volt egy mentett kutyája is, akit Marokkóból hoztak – végtelenül barátságos volt, és hamar a szívünkhöz nőtt.
Hellikon egy csendes völgyben fekszik. A házból kilépve néhány méteren belül már az erdő kezdődött, így szinte minden nap tudtunk sétálni vagy kirándulni. Bármerre néztünk, dombok, zöld mezők és fenyvesek vettek körül.
Teljesen más érzés volt itt lenni, mint a sík dán vagy svéd tájakon – itt minden lépésnél érezni lehetett a hegyek friss levegőjét és a természet erejét.
Ahogy teltek a napok, egyre többet beszélgettünk a családdal, és egyre mélyebb kapcsolódás alakult ki köztünk. Az utazás végére még erősebben éreztük, mennyire sokat jelent, ha hasonló értékrendű emberekkel élünk együtt.
Mindig fontos volt számunkra, hogy legalább vegetáriánus családnál legyünk, de most láttuk igazán, mennyire más, ha valaki teljesen növényi alapú, vegán életmódot követ. Ez a közös szemlélet minden beszélgetést, étkezést és közös pillanatot sokkal harmonikusabbá tett.
A napi rutinunkat viszonylag hamar be tudtuk itt állítani. Reggel fél hatkor keltünk, először a szobában dolgoztunk a saját vállalkozásunkon, majd jógáztunk. Nyolc körül mentünk le reggelizni, és kilenctől ebédig (általában délután 1 óra) a kertben dolgoztunk.
A napi négy-öt óra munka volt itt is az alap, de nagyon rugalmasan kezelték, legtöbbször már 4 órával megelégedtek. Mi szerettük ebéd előtt letudni a feladatokat, hogy a délután szabadon maradjon. Reggel és este rendszerint segítettünk a konyha rendbe tartásában, néha örültek neki, hogy mi főztünk, de előfordult, hogy már kész volt az ebéd mire befejeztük a kerti munkát.
Délután gyakran elmentünk sétálni a környéken, aztán folytattuk a saját projektjeinket. Esténként hol közösen vacsoráztunk a családdal, hol csak kettesben ettünk valami egyszerűt.
Az első két hétben főként a kertben segítettünk. Az előkertet szerették volna rendbe tenni, így teljesen kigazoltuk, megtisztítottuk a területet. Később ők ültettek oda növényeket, de a nehezebb, fáradságos rész – a gazolás és gyomlálás – már mögöttük volt, ami hatalmas segítség volt számukra.
Az utolsó héten beköszöntött az esős, hűvösebb idő, így a házban folytattuk a munkát: kitakarítottunk, rendszereztünk a konyhában, és mivel épp almaszezon volt, hatalmas adag almaszószt is készítettünk, amiből több mint húsz üvegnyi lett.
Ahogy telt az idő, egyre jobban összemelegedtünk a házigazdákkal. Eleinte kicsit furcsa volt nekik, hogy újra „tele van a ház”, hiszen a gyerekeik már szinte kirepültek, és rég nem voltak vendégeik hosszabb időre. De a napok során egyre nyitottabbá váltak, és a végére már szinte családtagnak tekintettek minket.
Amikor eljöttünk, azt mondták: „hiányozni fog, hogy nem vagytok itt” – ennél szebb útravalót nem is kaphattunk volna.
A három svájci hét alatt a kert friss alapanyagai adták az ihletet: saláták, zöld levelesek, friss fűszerek, paradicsom, alma, répa és cékla kerültek nap mint nap a tányérra. Készítettem céklás-cukkinis ragut füstölt tofuval, beluga lencsesalátát sült karfiollal, és természetesen friss kovászos kenyeret és sokféle hummuszt. Az őszi hangulatot a sütőtökös ételek, a sok almaszósz, a fahéjas köleskása és Márió 30. születésnapi almás–mandulás-fahéjas tortája tette még emlékezetesebbé.
Vegán élet Svájcban
Mivel vegán családnál voltunk, a mindennapi étkezések természetesen növényi alapúak voltak. Amikor Zürichben vagy Bázelben jártunk, mindig igyekeztünk helyi vegán különlegességeket keresni. Bár Svájcban nincs kifejezetten erős vegán gasztrokultúra, egyre több helyen találni izgalmas alternatívákat.
Az utolsó közös vacsorán igazi különlegességet készítettünk: vegán fondue-t. A saját kovászos kenyeremből vágtunk kockákat, és az olvadt, növényi alapú „sajtba” mártogattuk – klasszikus svájci élmény, csak épp vegán módon. 🧀✨
További inspiráció és a friss kerti alapanyagokból elkészült ételek fotói itt találhatók!
A svájci hegyi levegő és a természet közelsége minden nap meghatározó volt számunkra. Végre újra tudtunk tényleg túrázni menni!
Már az első hétvégén mindkét nap túráztunk egyet, 15-16 kilométert sétáltunk a környéken, megnéztünk egy várat és egy várromot is. A rengeteg útvonalnak köszönhetően a második hétvégén teljesen más irányban tudtunk újra 15 kilométereket kirándulni.
Ami még érdekesség volt és meglepett minket, hogy mennyire rendezettek a kertek, és milyen kisebb-nagyobb kreatív megoldásokat használtak a svájciak: egy dekoratív postaláda, használt cipőbe ültetett növények.
Egy nap ellátogattunk Bázelbe is, ahol találkoztunk egy magyar ismerőssel. Nála töltöttük a délelőttöt, nagyokat beszélgettünk, majd délután kettesben fedeztük fel a várost.
Bázel egy hangulatos, nyugodt város, jól esett sétálni egy nagyot. Találtunk egy vegán fagyizót is, ahol annyira finom ízeket kóstoltunk, hogy azóta is emlegetjük, már ezért megérte elmenni. 🍦
Szeptember 23-án Márió betöltötte a 30-at, és szerettem volna, ha emlékezetes nap marad számára. Mivel tudtuk, hogy a születésnapjára elromlik majd az idő, előtte hétvégén túráztunk egyet – 30 kilométert a 30. születésnapra. Elsétáltunk a Rajna-partra, majd egy kört leírva visszatértünk a faluba.
A nagy napon a házigazdáink is meglepték Máriót, reggel egy ajándékcsomag és egy égő gyertya várta az asztalon, ahogy náluk családi hagyomány szerint szokás. 💛
Én készítettem neki szokásosan a tortát. A saját készítésű gyönyörű piros svájci almaszósz volt az egyik fő összetevője, ami mellé egy mandulás-fahéjas réteget álmodtam meg. Este közösen vacsoráztunk a családdal, sok nevetéssel és finom ételekkel. 🎂
Mire búcsúztunk a hellikoni családtól, már kezdték megszokni, hogy ott vagyunk. Ahogy már több helyen, itt is hagytunk nekik egy kis kovászt ajándékba, amelyből már készítettek is kenyeret – így egy kicsi részünk velük maradt.
Bár ez volt az utolsó hivatalos Workaway állomásunk, nem indultunk még haza. Egy hosszú hétvégét töltöttünk Zürich közelében, egy magyar baráti családnál, akik szintén vegánok. Két husky és egy kétéves kislány mellett betekinthettünk az ő hétköznapjaikba is.
Közös programok:
A svájci Workaway élmény tökéletes lezárása volt a 8 hónapos utazásunknak. Itt megtaláltuk azt az összhangot, amit minden állomáson kerestünk:
Ez az utazás nemcsak új helyeket, hanem új perspektívákat is adott — magunkról, az értékeinkről és arról, hogyan szeretnénk élni.
🌍✨ A Workaway sorozatunk összegző tanulságait hamarosan egy külön bejegyzésben is megosztjuk.
Kedden reggel indult a Flixbuszunk Zürichből, és éjfél körül értünk vissza Budapestre. Most még csak kezdünk visszarázódni az itthoni hétköznapokba, de tele vagyunk ötletekkel, motivációval és inspirációval, hogy másokkal is megosszuk mindazt, amit az elmúlt hónapokban tanultunk és megéltünk.
A Workaway egy nagyszerű lehetőség arra, hogy utazás közben kulturális élményeket szerezz és önkéntesként dolgozz. A blogsorozat első részében magáról a Workawayről is bővebben írtam. Szóval, ha kíváncsi vagy a platform működésére, az előnyeire vagy a mi első élményünkre Olaszországban, akkor azt itt tudod megtekinteni.
Ha szeretnél te is hasonló programokban részt venni, akkor regisztrálj a Workaway weboldalán. Ha az alábbi linket használod a regisztrációd során, akkor 1 hónap extra tagságot kapsz ajándékba. Illetve ezzel egy időben a mi tagságunk is 1 hónappal meghosszabbodik.
8 hónap, 8 ország, 240 ezer forint havonta – kevesebbe került utazni, mint otthon maradni. Workaway-jel ingyen szállást és ételt kaptunk, miközben helyi családokkal éltünk és dolgoztunk. Mutatjuk a teljes költségvetést, minden spórolási tippel együtt!
Három hét Svájcban, a hegyek között – friss kertből szedett alapanyagok, illatos fűszerek és színes, őszi hangulatú növényi ételek minden nap. A céklás ragutól a vegán fondue-ig, minden falatban ott volt a házi ízek melege és a természet közelsége. Fedezd fel, milyen finomságok születtek a svájci hetek alatt! 🌿
