Ebben a bejegyzésben egy rövidebb, de annál emlékezetesebb workaway élményünket meséljük el Svédországból. Három hetet töltöttünk Klagstorp kis falujában, ahol hamar rájöttünk: a gondos szűrésünk ellenére sem minden helyszín illik hozzánk – és ez is része az utazásnak.
Tengerparti jóga, malmöi felfedezések, egy japán társutazó és egy kissé kaotikus házigazda – mind hozzátartoztak ehhez a különleges, tanulságos időszakhoz.
Ha kíváncsi vagy, miért döntöttünk a korábbi elutazás mellett, és hogyan zártuk le a svéd fejezetet egy 4 város, 3 éjszakás flixbusz kalanddal, tarts velünk! 🚍✨
Dánia után Svédország következett az utunkon. Nem mentünk túl messzire – körülbelül három órás út választotta el a két helyszínt. Először vonattal Koppenhágába utaztunk, majd onnan tovább Malmöbe, ahol egy rövid városnézést tartottunk, mielőtt továbbindultunk volna az új családhoz.
A nyarat a skandináv térségben szerettük volna tölteni, így Svédország déli része ideális választásnak tűnt. Nem akartunk túlságosan északra menni, a kerti, ház körüli munkát sokkal kellemesebb 20 fok körüli időben végezni. Így egy kis faluban, Klagstorpban kötöttünk ki. A táj nagyon hasonló volt Dániához – szántóföldek, mezőgazdasági környezet, nem volt nagy újdonság.
Végül “csak” három hetet töltöttünk itt – hogy miért nem maradtunk tovább, arra hamarosan fény derül… 😅
Azért nem maradtunk itt egy teljes hónapot, mert rájöttünk, hogy ez a környezet, a család nem teljesen passzol a mi igényeinkhez. Nem arról volt szó, hogy rabszolgamunka lett volna, vagy nem kaptunk ételt, italt, szabadidőt… egyszerűen csak nem illettünk össze. A házigazdánk eléggé szétszórt volt, a feladatokat gyakran aznap találta ki, vagy napközben jutott eszébe valami. Nem volt rendszer az egészben. Maga a ház is eléggé rendezetlen volt.
Már júniusban egyeztettünk vele az augusztusi érkezésről, részletesen elolvastuk a profilját, a visszajelzéseket, és még videohívásunk is volt. A beszélgetés után nem voltunk teljesen elragadtatva, nagyon sokat beszélt magáról, a jógáról és a küldetéséről, tőlünk nem is nagyon kérdezett… De úgy voltunk vele, hogy „biztos jó lesz”. Ebből az esetből megtanultuk, hogy érdemes lehet inkább tovább keresni, ha nem érezzük elsőre a közös hullámhosszt.
Az első estén egy kis, ablak nélküli szobában aludtunk, a földön, egy egyszemélyes matracon, alig volt levegő és nagyon meleg volt. Amikor megláttam azt hittem elsírom magam, és elég rosszul is aludtunk. Másnap inkább felköltöztünk a tetőtérbe, ahol legalább levegőhöz jutottunk, és egy kétszemélyes matrac volt a földön.
A családdal való találkozások vegyesek voltak: a fiatalabb fiú ritkán jött elő a szobájából, a másik kedves és barátságos volt, vele többször találkoztunk. Összességében a család inkább sodródott az élettel, a nő péládul többször is hangsúlyozta, hogy bízik az univerzumban, és olyan önkénteseket kap, akikre épp szüksége van.
Volt egy alapmenetrend a profilban, de nem kellett szigorúan tartani magunkat hozzá. Mi reggel továbbra is korán keltünk kb. 5:30-kor, és 6-tól 9-ig tudtunk dolgozni a saját vállalkozásunkon.
A hosztunk jógaoktató, és ez volt az egyik dolog, ami megfogott minket. Amikor az időjárás engedte, lementünk a tengerpartra jógázni, ami eleinte gyönyörű élmény volt.
9-től volt a jóga, amit néha a tengerparton, néha otthon volt. Utána indult az önkéntes munka, de a délelőtti jóga miatt általában csak 11 után tudtunk elkezdeni.
Ebéd vagy vacsora után gyakran elmentünk a szokásos napi sétánkra. Felfedeztünk egy közeli kis tavat, ami mellett egy kisebb szabadtéri játszótér is volt. Itt néha edzettünk egy kicsit majd a tópartról csodáltuk a naplementét.
Márió főként a kertben dolgozott, de más projekteket is kapott, például részben újrarakta a csempét a ház melletti apartmanban. Én a konyhát takarítottam, főztem az ebédet és vacsorát, amit közösen fogyasztottunk el. Az első héten egy privát, páros tantra jóga retreat résztvevőinek kiszolgálása volt a fő feladatom.
A második héten csatlakozott új önkéntes, egy japán lány, aki gyakran lelkesen besegített nekem az ételek készítésében.
Az első héten különleges kihívás várt rám: épp egy privát tantra jóga retreat zajlott, és naponta többször kellett főznöm a résztvevőknek és a családnak. Brunch, smoothie, vacsora, desszert – gyakran indiai vagy keleti ihletésű ételekkel: fűszeres dahl, édesburgonyás curry, friss saláták, házi hummusz kovászos kenyérrel.
A második héten csatlakozott hozzánk egy japán lány, aki minden nap szívesen segített a konyhában. Kíváncsian figyelte, hogyan készül a kovászos kenyér vagy a granola, közben sokat beszélgettünk kultúrákról és ízekről.
Svéd specialitások növényi verzióban
Malmöben kóstoltunk kladdkaka-t (svéd brownie), kardemummabulle-t (kardamomos csiga), citron-valmobulle-t (citromos mákos csiga) és wienerbröd-öt (leveles péksüti) a Leve pékségben. Egyébként Svédországban több kávézónál nagy betűkkel láthatod kiírva azt hogy FIKA. De ne aggódj, ők nem ugyanarra gondolnak, amire te, náluk ez egy nyugalmas kávézást jelent, miközben sütiznek és beszélgetnek egyet.
Stockholmban pedig jöhetett a klasszikus: a híres svéd húsgolyó vegán verzióban, burgonyapürével, pácolt uborkával és vörösáfonyaszósszal. Kipróbáltuk a smörgåstårta nevű svéd szendvicstortát is növényi változatban.
Ha Svédországban jársz, a kardamomos csavart-csigát próbáld ki mindenképp! További inspirációk, a retreatre elkészült ételek fotói és a svéd vegán finomságok itt találhatók!
Egy nap elmentünk Malmöbe, és egy nagy sétával fedeztük fel a várost. Voltunk a tengerparton és a belvárosban is szétnéztünk. Előre kinéztük a Leve nevű vegán pékséget, amit mindenkinek szívből ajánlunk, aki Malmöben jár. Ha inkább valami édesre vágynál, akkor a Café Myka-t is érdemes útba ejteni – fantasztikus vegán sütijeik vannak.
A második héten csatlakozott hozzánk egy önkéntes Japánból, és hármasban elmentünk egy közeli tóhoz, a Krankesjön-höz. Körbesétáltuk a tavat, majd visszafelé megálltunk a Dalby Stenbrott bányatónál is. Jólesett kicsit erdőben, fák közelében sétálni a végtelen szántóföldek után, igazi felfrissülés volt.
Egyik este öten – a házigazdánk, az egyik fia, a japán lány és mi ketten – lementünk vacsora után a tengerpartra. Márió és a házigazda még a vízbe is bementek egy esti fürdésre, aztán megvártuk, míg lemegy a nap. A horizontot narancs és rózsaszín árnyalatok festették, beszélgettünk, nevettünk és néztük, ahogy a nap a fák mögött eltűnik. Spontán este volt, de az egyik legszebb pillanat az egész útról.
A Svédországban eltöltött idő sok tanulságot adott. Bár alapvetően rugalmasnak tartjuk magunkat, szeretjük, ha a dolgoknak van egy működő rendszere – és most pont az ellenkezőjét tapasztaltuk. A házigazdánk szétszórtsága, rendezetlensége és kiszámíthatatlansága hamar ütközött a mi értékrendünkkel, és ez sok mindenre rávilágított.
Az egyik legnagyobb felismerésünk az volt, mennyire más, ha valaki a „majd jó lesz valamire” elv mentén él. A házigazdánk rengeteg akciós, de felesleges dolgot vásárolt, a ház tele volt félbehagyott, sosem használt tárgyakkal.
Sok munkát önkéntesekre bízott – például Máriónak kellett csempézni, vagy a japán lánnyal festette le a padlót, plafont, szekrényeket. Ezek olyan feladatok voltak, amik valójában nagyobb szakértelmet igényeltek volna.
Mi mindig a minőséget a mennyiség felett elvét követjük, és ez az élmény csak még jobban megerősített ebben.
Az első naptól próbáltam mondani magamnak, hogy majd megszokom ezt a helyet, hogy ezek csak kezdeti nehézségek, és idővel biztosan jobb lesz. De a valóság az volt, hogy belül egyre rosszabbul éreztem magam.
Tudtam, hogy nem vagyunk rossz helyen – a házigazdák kedveltek minket, örültek, hogy segítünk nekik – mégis valahogy semmi nem rezonált. Sokszor próbáltam kívülről ránézni a helyzetre, racionálisan értékelni, de legbelül csak nőtt a feszültség.
Volt, hogy repülőket nézegettem korábbi időpontokra, máskor szállásokat kerestem a környéken – egyszerűen menekülőutat. Szinte naponta vágtam a centit, hogy mikor mehetünk már tovább.
Aztán végül jött a fordulat: találtunk egy nagyszerű lehetőséget, hogy flixbusszal továbbutazzunk hamarabb, mint terveztük, és közben még néhány nagyvárost is megnézhessünk útközben.
Megterveztük a nagy utazást: flixbusszal Malmöből egészen Svájcig juthattunk, több megállóval: Malmö – Stockholm – Hamburg – Bázel.
Ez 4 nap alatt 4 várost és 3 éjszakát ölelt fel, méghozzá úgy, hogy éjszakánként a buszon aludtunk, így szállásra sem kellett költeni. Reggelente új városban ébredtünk, este pedig már indultunk is tovább – egy igazi „slow travel on-the-go” élmény volt!
Az egész út – étkezéssel együtt – körülbelül 150.000 forintba került, és minden percét megérte.
Stockholmban természetesen megkóstoltuk a vegán svéd húsgolyót krumplipürével és áfonyaszósszal – mert hát mi más lenne a klasszikus svéd gasztroélmény? 😄
Végül megállapítottuk: minden workaway helyszín – legyen bármilyen kihívásokkal teli – hozzátesz valamit az utazásunkhoz.
Svédország után pedig már Svájc várt ránk, ahol újra megtaláltuk a harmóniát, amit oly régóta kerestünk… 🏔️✨
A Workaway egy nagyszerű lehetőség arra, hogy utazás közben kulturális élményeket szerezz és önkéntesként dolgozz. A blogsorozat első részében magáról a Workawayről is bővebben írtam. Szóval, ha kíváncsi vagy a platform működésére, az előnyeire vagy a mi első élményünkre Olaszországban, akkor azt itt tudod megtekinteni.
Ha szeretnél te is hasonló programokban részt venni, akkor regisztrálj a Workaway weboldalán. Ha az alábbi linket használod a regisztrációd során, akkor 1 hónap extra tagságot kapsz ajándékba. Illetve ezzel egy időben a mi tagságunk is 1 hónappal meghosszabbodik.
8 hónap, 8 ország, 240 ezer forint havonta – kevesebbe került utazni, mint otthon maradni. Workaway-jel ingyen szállást és ételt kaptunk, miközben helyi családokkal éltünk és dolgoztunk. Mutatjuk a teljes költségvetést, minden spórolási tippel együtt!
Három hét Svájcban, a hegyek között – friss kertből szedett alapanyagok, illatos fűszerek és színes, őszi hangulatú növényi ételek minden nap. A céklás ragutól a vegán fondue-ig, minden falatban ott volt a házi ízek melege és a természet közelsége. Fedezd fel, milyen finomságok születtek a svájci hetek alatt! 🌿
